|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.07. 11:41 - |
Egy nem túl nagy park nagy fákkal. A fák miatt itt eléggé tiszta a levegő. Köves ösvényféleség van kirakva, a park közepén pedig egy öreg szökőkút áll. Egyesek szerint csoda hogy még működik. Vannak padok is, pihenésre igen jó hely, tavasszal pedig némely fa teljesen virágba borul, amit külön élmény látni. Tavasz közepe, vége felé pedig még termést is hoznak, bár ebből nem mernek sokan enni, mert úgy gondolják a sok szennynek a levegőböl kerülnie is kell valahova. Alig van két egyforma fajtájú fa. |
[25-6] [5-1]
Akimoto Aya
Még mindig nem láttam semmit, de nem volt jó érzésem. Mindig úgy éreztem, hogy van itt még valami vagy valaki. Nem láttam senkit a két idegenen kivül. Csodálkozva néztem körbe.
- Van itt egy démon? - kérdeztem hirtelenjében. |
Gwaed ösztönösen húzódott el az érintéstől, mikor még meg se látta annak gazdáját. Sose volt örömére ha idegenek tapizzák, főleg, ha olyanok, akiket nem is látott...idáig... Ahogy hátralépett már féloldalasan ki is fordult, lábát egy kényelmes támadóállásba állította meg végül a földön. Nem mintha a hirtelen feltűnt szörnyeteg ellen úgy gondolta volna, hogy van esélye, de semmiképp se maradt volna ki még életveszélyes mókákból se. Ugyanakkor nem támadott, csak fel akart készülni minden lehetséges fordulatra.
- Miii aaaaa... - nyögte maga elé, szemei pedig elismerően futottak végig a por-firkászon.
Rinre nézett, hátha ő esetleg ismeri, vagy legalább valami hasonlót le tud olvasni a fiúról, mint magáról, de annyira nem volt balga, hogy közben megfeledkezzen a démonról. |
-Kreatívabb is lehettél volna az utolsó mondattal, így nem lesz olyan nagy élvezet.. Egy nagyobb rangú angyal most biztosan monologizált volna valamit arról milyen gonosz vagyok és hogy egyszer a bűneim úgyis elnyerik a bűntetésüket..- Forgatta szemét, majd kesztyűjét visszavette. Hátrált egy kicsit, majd a lány elkezdett felemelkedni és berepült a bokrok közé, ahol a teste elégett, de ezt már a többi ember nem láthatta. - Viszlát kezdő angyallány! - Mondta és a szemében lángoló tűz most mintha csillapodott volna. - Most hogy a napi vérengzésadagom megvolt.. - Fordult meg, majd Rin-re nézett. Meglátta itt Gweadet is aki szintén démoni származású volt.. Úgy döntött láthatóvá teszi magát kettejük számára, odalépett hát Gwead elé és megérintette, ezután az látthatta már őt, majd Rin-hez ment és az ő szemét is felnyitotta, hogy lássa őt.(Csak őt, más démonokat nem fognak látni.) Ez'tán csak ennyit mondott : - Üdv! |
Csak annyit látott, hogy a fiú leinti, utánna egyből a Démonra nézett, amit csak ő látott. A többiek csak annyit láttak, hogy a lány remeg és a tekintete egy pontra félelemmel mered. Meg sem bírt szólalni, csak dadogott.
Amikor egy új lányt tűnt fel, és felkiéltott, egy másodpercre Freesa odanézett, majd újra a démonra meredt.
~Ó, jaj! mik történnek majd itt?!~ |
Akimoto Aya
A parkban sétálgatott. Az árvaházból lóg, mert nem volt kedve ott lenni. Nagyon unalmas ott lenni. Ahogy sétálgat, egyszerre csak írást vél felfedezni a homokban. Ahogy elolvassa, nagyon rossz érzése támad. Fél, de mégse. Elég érdekes a felállás, van egy fiú, vele szembe két lány és még 1 fiú. Úgy állnak, mintha harcolni akarnának. Hirtelen különös érzése támad, úgy érzi, hgoy valakit meg kell mentenie, nem szabad hagyni ezt. Mivel nem tud jobbra gondolni, a védtelen fiú elé áll.
- Hé, nem tudom, hogy kik vagytok és hogy mit csináltok, de hagyjátok abba! - először a hangja kicsit halk és remegő volt, de aztán éles és határozottá vált. |
LuPir reagja:
Gwaed csendben inti le a maga mellett álló feszült "lányt". Semmi különös mozdulatot nem tesz, csak tenyerével egy kicsit a föld felé közelít.
- Nyugalom... - súgja, majd közelebb megy a sráchoz pár lépéssel. Innen már észreveszi a földön az írást, és furcsa érzései támadnak. Zavartan mordul fel, de mivel nem érti teljesen, mi folyik itt, így nem nyilatkozik. Még csak magában sem ítéli el az ifjút, bár meglehetősen balhés jellemnek tűnik a szemében.
- Rendben, tehát van itt valaki aki szeret bújkálni... - biccent féloldalas mosollyal a porban rejlő rovátkák felé. Valójában csak tippeli, mi folyhat itt, de határozottan jelenti ki meglátását. - Mindössze két kérdésem lenne... BArát, vagy ellenség, de leginkább az, mért olyan gyáva, hogy nem meri megmutatni magát...
Lopva a fák felé pillant, hátha valaki szórakozik a közelben, és már-már megpukkad a nevetéstől. |
~Mennyi ember gyűlt össze.. Megöljem mindet? Vagy az elriasztaná Őt is.~ Gondolja és a fiúra tekint. ~ Rendben, akkor csak a lányt.~ - Várod már a halálod te lány? Mivel ennyien összegyűltek itt nem sokat tudok vacakolni úgyhogy gyors és fájdalom mentes lesz megígérem.- Mondja majd leveszi fémkesztyűjét és hideg, csontos kezét az emberré vált angyallány arcára teszi. Érintése mintha a halálé lenne, szemben égő láng pedig a pokol tüze, egyenesen a lány szemébe mered. - Utolsó szavad itt a Földön? Mert ha most megöllek akkor visszakerülsz a mennybe. |
Még több ember tűnik fel. Freesa leveszi a kezét a fáról és saját magát kezdi melegíteni. a lány annyira remeg, hogy szinte lehetetlen nem észrevenni. A félelemtől is, de fázik is és ez rátesz még egy lapáttal. Amikor Gwaed mellé lép, Freesa őt is félteni kezdi.
-Kérem-kérem menjen el! még a végén magával is baj történik!-
Szinte dadog.
-Nagy bajok fognak itt történni!- |
Nem tudja maga sem, hogy miért követi a férfit, de valami az súgja neki, hogy most nem kéne elszakadnia tőle.
A nagy bozotos után feltűnik pár ember vagyis csak kettő rajtuk kivül. Összeszedi magát lerázza ruhájáról
a bele akadt leveleket. Sálja ami edig rendesen nyakára volt tekereve most lefelé kandikál.
Megfogja végét és egy laza mozdulatal hátravágja a válán. Elörenéz, hogy megtudakolja mi is a harci helyzet, de edig nem változott semmi. Ott áll egy srác mellete egy cuki kislány, de mintha idegesek lennének. Lehet, hogy most szakítottak vagy hasonló.
Kicsit közelebb megy Gwaedhoz és jól megnézi annak arcát. Úgy néz kii nagyon érdekli mi van itt.
Hirtelen többen lesznek a kelleteénél pedig már épp azon volt, hogy elhúzza a csíkot, de most le kell állnia dumálni.
-Fogalmam sincs.- modja a férfinak. Jól megnézi őt és a mellete álló nőt is a fazon egy igazi macsó lehet a nő meg olyan tipikus csinibaba. Hirtelen lenézet a földre és megint írás fedezett fel.
~Ha ez kell akkor nem megyek sehová jó lenne tudni néhány dolgot megtudni és ezt kitöl is lenne a legkönyebb megtudni
, mint egy ''izétől''.~
|
Gwaed a történések nagyjából ezen szakaszán lépett a területre. Rögtön szemet szórt neki Samu ideges fújtatása. Illetve fület... Akárhogy is, a kis görényke ugyan nem feltétlen intelligens, de mint állat, jók az ösztönei. És a férfi már megtanult hallgatni rá.
Pont az angyal háta mögül jött, és ebből a szögből kifejezetten úgy tűnt, hogy a hol a fölted, hol a másikat fürkésző igen csak gyerekképű "fiú" //végülis felnőtt már ő is ^^// szándékozik ártani neki. Ennek megfelelően lendületesen a lány mellé lépett, meglehetősen agresszíven, de se nem szólt, se nem tett semmi támadó mozdulatot. ~ Valami nincs rendben ~ Akit eddig támadónak vélt így közelebbről inkább zavarodottnak tűnt. Számára legalábbis. Az írást továbbra se látta, mivel nem igazán törődött a földdel. Mivel éppen elég furcsának, már-már kínosnak érezte a szituációt, megszólalt.
- Helló... Hosszú lenne összefoglalni mi vezetett idáig, de valaki igazán elmondhatná mi folyik itt... |
-Ezt úgy veszem, hogy eldöntötted.- Mondja majd elmosolyodva leengedi kardját, hogy megint a homokba írjon:"A homokba nem a lány írt, ő az ellenséged, megmutatom hogy bízhatsz bennem.Megszabadítalak tőle.' Az írás végére pedig egy pentagrammát rajzolt.Majd mosolyogva a lány felé indult.
-Okosnak hiszed magad? Azzal hogy emberi testet öltöttél a lelked bár megvédted, hogy ne tudjalak végleg megölni.. De így a tűrőképességed is kisebb lett, ami élvezetesebbé fogja tenni számomra a kínzásodat.- A fiúnak még annyit ír a homokba: "Figyelj és ne menj sehová! Ha méltónak talállak rá, mesélek neked arról hogy ki is vagy te valójában.' |
Megremegett. ~Tényleg be kéne már néznem Galadrielbe, ha mást nem valami követ kéne venni, az ilyen esetekre..~
Amíg a fiú nem veszi észre, bólint. Eldöntötte. Reméli a démon nem hazudik és végül tényleg békénhagyja a féldémont. Ha gyengébb démonnal állt volna szemben, Freesa rátámadott volna, hiszen most is rátámadhatna, de sejtette, hogy az erősebb nála. Így rátámadni pedig őrültség lenne.
Mikor Rin kérdez tőle, csak néz ki a fejéből, nem mer semmit mondani. Szorítja a fát, de félelmét próbálja leplezni, nem éppen sikeresen. |
Egyre jobban kezdi zavarni ez a sok furcsaság írás a homokban fura zalyok. Most meg egy fura lány is elöbújik egy fa mögül.
~Talán ő volt az és mégsem egy lény.~ Közelebb megy hozzá az egyik szemöldökét felhuzza és megkérdi.
-Te írtál a homokba?- |
Wash' Narum Dramira Coyotte
A kezében lévő karddal áthúzza a "Barátod szeretnék lenni!" feliratot és azt írta a földre, "Tessék most megmutattam magam, de vigyázz, tudnod kell mikor hazudok, vagy különben meghalsz." Az angyalra néz és kihívóan lebeg a fiú mellett.*
-Mivel még nincs határozott szándékom a fiú megtámadására, ezért te sem bánthatsz.. De ha most figyelmezteted a veszélyre abban a pillanatban megölöm. Beszélj vele, tedd amit mondok és Őt nem fogom bántani! Esélyt adok, hogy egyikőtöket megmentsd. |
-Tévedsz!-
Mondja az angyal.
-Akkor is ráttámadhatok, ha bántani próbálsz egy embert, vagy ha talán nemsokára bántani fogsz egyet.. vagyis.. félvért..-
Kissé motyogva mondja az utolsó szót, de nincs fegyvere. Bebújik egy fa mögé. Emberi alakra vált (Ilyenkor is látja ő a nem evilági lényeket, mint az összes többi Démon/Angyal). Mintha most jött volta, kitekint a fa mögül, és Rinre néz... |
Csak bámul a meszeségbe, de még mindig érzi azt a fura érzést és egyre jobban zavarja. Mikor már kezdi meguni a bambulos dolgot
felállna, de furcsa sőt hátborzongató dolog történik. Elötte a homokba írás jelenik meg.
"Itt vagyok, látlak!" ez már eleve kiveri a bisztositékot, de a kövi dolog csökkenti a frászt egy kicsit.
"A barátod szeretnék lenni." ~A barátom? Á biztos csak valami szellem azok meg kopjanak le.~
-A barátom mi? Akkor elöbb mutazsd magad.- |
Wash' Narum Dramira Coyotte
Ránéz az angyalra, majd elmosolyodik .Leereszkedik a fiú közelébe és a földre kezd írni."Itt vagyok, látlak!" ezt írja és egy mosolygós fejet rajzol mellé.Alá írja még ezt: "A barátod szeretnék lenni."
-Egyenlőre nincs rá okom..De ez még változhat..Attól függ meg tudod-e őt védeni!
Odalép a fiú mögé, és kezét annak válla mellé a padra helyezi.Majd kardját elővonja és várja az angyal reakcióját.
-Mint tudom, te csak akkor támadhatsz rám, ha én előtte rád támadok..Szóval, ha meg akarod menteni a fiút át kell hágnod ezt a szabályt, ami az angyal létedbe kerülhet. |
Az Angyal kissé már kissé meszebb állt Rintől, mégis villámcsapásként érte a Démon felbukkanása. Hirtelen megfagyott benne a vér, csak valami sikításkezdemény hallatszott, mert gyorsan befogta a száját, meg se mert nyikkani mégegyszer, hátha akkor nem lesz nagyobb baj. (megjegyzés: Rin nem halja ezt meg) Hallota, hogy a démon mormog magába valamit, mire neki is leesett. Talán egy félvérrel áll szemben! (Mármint Rin-re gondol mielőtt félreértenétek!) Talán ezért volt olyan furcsa a füle is! Végül félt, hogy a démon esetlegesen valami nagyon rosszat akar, ezért szinte sikítva hozzászólt, közben koncentrálva arra, hogy Rin ne érzékelje ezt.
-Ne bántsd, kérlek!- |
Felemeli fejét, de mintha valami képen rugta volna. Azonal felpattan és körbenéz, de semmi jobban körbe néz, de még mindig semi
pedig úgy érzi mintha valaki nézné. (az ilyet álltalában megérzik még az emberek is).
Sötét van kicsit elhagyatott a park eme része. Meghall egy kis zajt és egyből odamegy hogy megnéze mi a. A bokrok közül
kirepül egy kismadár. Kicsit megnyugszik, de nem teljesen. Elindul az egy kis úton közbe néha felnéz az égre.
Talál egy nagy szökőkútat. Edig még sosem jött a park közepébe inkább csak a külső részen sétált.
Közelebb lép látja, hogy az épitmény elég régi, de még megy. Leül a szélére és várja a csodát XD. |
Felemeli fejét, de mintha valami képen rugta volna. Azonal felpattan és körbenéz, de semmi vagyis van itt valaki egy lány.
Érdekes külseje van és a nézése olyan mintha bárkit megtudna menteni a lelki bajoktól vagy bármilyen más eredetü bajtól.
Közelebb lép hozzá, de egyre furábban érzi magát tőle. Pár lépést hátrál nem tudja eldönteni, hogy démon vagy angyal.
Mintha még más is lenne itt, de nem lát senki mást csak érzi belül, hogy valaki figyeli.
-Héj te ki vagy ismerlek?- azért megkérdi mert olyan mintha ismerné őt a másik.
Amdir... Free reagjába is beleírtam, de amúgy sem látják a félvérek a démonokat és az angyalokat az emberi vérük miatt. Ha pedig emberi alakban lenne, akkor sem ismerné fel, hogy ő most egy démon vagy angyal.
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
